„Nem vagyok fotogén.” Ezt sokszor hallom még azelőtt, hogy elkezdenénk a fotózást. Gyakran az is társul hozzá, hogy „nem tudok pózolni”, vagy „sosem tudom, mit csináljak a kezemmel”. Ha magadra ismertél, nem kell előre begyakorolnod semmit. Nem modellként várlak, és nem az a cél, hogy végig mereven a kamerába nézz.
A legtöbben nem a kamera előtt töltik a hétköznapjaikat. Teljesen érthető, ha az elején szokatlan érzés, hogy most rólad készülnek képek. A fotózás közben apró, követhető instrukciókkal segítek, és együtt megtaláljuk, mi kényelmes neked.
Mit jelent az, hogy nem vagyok fotogén?
Egy-egy előnytelen kép könnyen elhiteti velünk, hogy nem szeretünk fényképen szerepelni. A fotó azonban egy pillanatot mutat: számít a fény, a szög, az időzítés és az is, hogy éppen feszült vagy-e. Ez nem mondja meg, hogyan nézel ki vagy milyen vagy a valóságban.
Nem kell egyetlen „jó oldalt” vagy tökéletes mosolyt hoznod. Készítünk többféle képet, közben változtatunk a testtartáson, a nézés irányán és a mozdulatokon. Így nem egyetlen beállításon múlik, hogy találsz-e olyan portrét, amely közel áll hozzád.
Az interneten látott pózokat sem kell lemásolnod. Ha van olyan kép vagy hangulat, ami tetszik, megmutathatod, de abból indulunk ki, hogy te milyen képeket szeretnél és miben érzed jól magad. Egy szakmai profilhoz készült portré például más hangulatú lehet, mint egy személyes sorozat, amit csak magadnak szeretnél.
Mi van, ha nem tudok pózolni?
Ez nem előfeltétel. Megmutatom, hogyan helyezkedj el, merre fordulj, vagy hová tedd a kezed. Nem kell bonyolult pózokat megjegyezned. Elég, ha egy-egy könnyű mozdulatot kipróbálsz: igazíts a ruhádon, fordulj kicsit oldalra, sétálj néhány lépést, vagy nézz el a kamera mellett.
Ezek nem kötelező feladatok, inkább kapaszkodók. Ha valamelyik mozdulat kényelmetlen, változtatunk rajta. Az egyéni fotózás részleteinél is olvashatsz arról, hogyan segítek a pózokban és a testtartásban.
Mit csináljak a kezemmel fotózás közben?
Nem kell a kezedet külön „jól” tartanod. Adok neki egyszerű szerepet: pihenhet a zsebedben, megérintheti a kabátod hajtókáját, vagy finoman a karodhoz érhet. Ha ülünk, természetesen pihenhet az öledben vagy a szék karfáján.
Közben figyelek arra, hogy ne feszítsd be a vállad és az ujjaid. Ha észreveszed, hogy megmerevedtél, rázd ki a kezed, vegyél egy levegőt, és folytatjuk. Nem baj, ha egy próbálkozás nem működik; ez a közös keresés része.
Miért segít a mozgás és a beszélgetés?
Ha hosszasan kell mozdulatlanul tartanod egy pózt, könnyű elkezdeni azon gondolkodni, jól csinálod-e. Egy rövid séta, fordulás vagy beszélgetés viszont ad valamit, amire figyelhetsz a kamera helyett. Így sokszor oldottabb arckifejezés és lazább testtartás alakul ki.
Nem kell folyamatosan mosolyognod sem. Készülhetnek komolyabb, elgondolkodó vagy játékos képek is, attól függően, mit szeretnél. A cél az, hogy felismerd magad a fotókon, ne egy tőled idegen pózt láss viszont.
Mire számíts az első percekben?
Először röviden átbeszéljük, milyen képeket szeretnél, és mi az, amitől tartasz. Utána elkezdünk néhány könnyű beállítással, és közben megnézzük, mi esik jól. Nem kell rögtön felszabadultnak lenned. Sokan fokozatosan engednek fel, ahogy megszokják a helyzetet.
Ha csendesebb vagy, az is rendben van. Nem kell végig beszélgetned. Mondom, mi következik, hagyok időt két kép között, és igazodom ahhoz, mennyi irányítás segít neked. Egy korábbi vendégem így fogalmazott: „Még soha egy fotózáson sem nevettem ennyit, mint Hannával.” Örülök, ha a közös munka könnyeddé válik, de nem kell nevetned ahhoz, hogy jó képek szülessenek.
Ha valamelyik beállításnál úgy érzed, hogy nem önmagad vagy, szólj nyugodtan. Megállunk, elmondhatod, mi zavar, aztán keresünk egy kényelmesebb testtartást vagy mozdulatot. Nem kell minden képen ugyanúgy állnod, és nem kell egyetlen elképzeléshez ragaszkodnod azért, mert előre azt gondoltad, úgy kell majd kinézned.
Hogyan készülj, ha feszengsz a kamera előtt?
Válassz olyan ruhát, amelyben kényelmesen tudsz mozogni, és amelyet önazonosnak érzel. Nem kell különleges kelléket hoznod, és nem szükséges otthon pózokat gyakorolnod. Ha a ruhaválasztás okoz bizonytalanságot, az öltözködési útmutatómban találsz néhány egyszerű szempontot.
Az egyeztetésnél bátran mondd el, hogy izgulsz vagy nem szeretsz pózolni. Így már az elején tudni fogom, mire figyeljek. Az én dolgom, hogy segítsek a fotózás során; neked elég megérkezned úgy, ahogy vagy.
Ha nehéz megfogalmaznod, milyen képeket szeretnél, elég egy-két egyszerű támpont: mire használnád őket, milyen ruhában érzed jól magad, vagy mi az, amit biztosan nem szeretnél viszontlátni. Ezekből már el tudunk indulni, és a többit menet közben is alakíthatjuk.
